Küzdelem saját magammal

Átlagos élet

Csak egy kis helyzetjelentés:Nem sok minden történt
azóta.Próbálhatnék nagy igazságokat,nagy dolgokat mondani,de most
teljesen átlagos életet élek.Nem akarok bizonygatni,meg eltérni a
blog témájától,de tényleg nincs mit “meggyónnom”.Eszek rendesen,a
súlyom,nem szégyenlem,45kg,járok iskolába,megvagyok.Nehezebb
időszakok vannak,persze,de nem esem kétségbe.Mi számít nehezebb
időszaknak?Magam sem tudom pontosan,talán mikor belenézek a
tükörbe,és 1pillanatra úgy látom,kövér vagyok,vastag a combom,a
karom,netán nagy a hasam,fenekem…és hiányolom a régi
súlyom,1másodpercre.Aztán eszembe jut,hogy a régi súlyommal milyen
élet járt eggyütt,a régi súlyom miket okozott,mennyivel éreztem
“jobban”akkor magam,mint most,illetve mi volt akkor…és rögtön
tudom,hogy ennek most így kell lennie,és eggyáltalán nem hiányzik a
régi életem.Nem hiányzik a hányás,a koplalás,a boldogtalanság,a
megvonás,a napi mérlegelés,a veszekedés,az ordítozás,a gyengeség,a
korgó gyomor és még sorolhatnám.Persze,most se zabálok,és ez így
van jól,mert akkor az már átcsapna egy kényszerevéses
betegségbe.Sokan a bulímia után és az anorexia után átmennek
kényszerevőbe,meghíznak,és újra elkezdenek koplalni,na én ezt nem
akarom,tudatosan kerülöm ennek még csak az esélyét
is.Megfogadtam,hogyha elérem a 48kg-t,akkor kicsit megállok,és
1ideig 48-52kg között fogok ingázni.Még összeszedem magam
erőnlétileg,és majd elkezdek egy nekem tetsző sportot,vagy lejárok
eddzeni,esetleg ott már szabok határokat,stb,de addig nem
izgat,plusz amig megnem jön a menszeszem,mert az továbbra sem adja
könnyen magát.Ha 2hónapon belül nem jön meg,elmegyek egy
nőgyógyászhoz.Szóval hányás nincsen,és nem csak itt írom
ezt,valóban így van.Nem is hiányzik,már a kényszert is kigyomláltam
magamból.Tudom,hogy ami bekerül,annak ott a helye,és onnan nincs
már visszaút:)Nem volt könnyű,de ahogy ez a rossz szokás
beépült,úgy ki is tudtam építeni.Már azsem okoz gondot,ha itthon
van bőven kaja választék,vagy ha egy plázába a kaja részlegen mások
esznek,illetve ott a sok étel,máskor megtudtam volna verni
mindenkit aki enni próbált,annyira kívántam az ételt,de ez már
nincsen,tök semleges rám az étel,ha nem kívánom,felőlem 10emeletes
csokoládétortába is nyomhatnák a fejem,nem ennék belőle.Ha
kívánom,akkor meg fogom magam,és mint pl tegnap,sütök egy finom
vajaskekszes házikrémest,vagy lemegyek a sarki cukiba egy
linzerért,esetleg hájas mákos és lekváros sütiért,mint
tegnapelött.Mostanság ipari mennyiségben pusztítottam el
chipseket,ez az 1 amit most visszafogok venni,mert telítödött vele
a szervezetem.De még mindig a nápolyikkal,kekszekkel,sütikkel lehet
engem megvásárolni,és ezt anyu is tudja,amióta eszem,érdekesmód
mindig olyan dolgokat hoz,amiket tudja,hogy imádok,csokis
vajaskekszet,mogyoróvajat,browniet,Oreo kekszet,csokis
mandulát,Milka piskótatallért,krémtúrót,vagy épp palacsintát süt
túrókrémmel,Kijevi pulykahusit rizzsel,pizzáscsigát hoz,tejberizs
pudingot süt,szóval olyan kis édes,ahogy ártatlanul pont “Vivi,ma
császármorzsát csináltam,eszel belőle te is?”Olyan kis édes,és
Vivike persze hogy nem tud ellentállni anyuci főztjének:)Soha nem
főzőtt ennyit anyu mint most,mindig a legdrágább,legminőségibb
alapanyagokból,órákig pepecsel 1-1 étellel,hogy tökéletes legyen.És
tökéletes is,a világ legjobb szakácsa.Én meg próbálom meghálálni
egyszerűbb dolgokkal,pl hogy nem élek vissza a bizalmukkal,sütök
nekik saját stílusu melegszendvicset,kekszes krémest,és ha rosszabb
periódusom van,akkor is próbálok túllépni a dolgon,a múlton,és a
régi önmagamon…

Címkék:

Kommentek

  1. 98033 szerint:

    Ezt szeretném elérni én is. Pont ezt. Olyan jó érzés volt elolvasni ezt a bejegyzésedet!! Bevallom, többször is elolvastam, mert egy olyan jó, meleg érzés árasztott el, mikor például írtad, hogy ha úgy tetszik, akkor lemész a sarki cukiba és megveszed a linzert, vagy amit éppen megkívánsz. Plusz ott az a humor is, amit belecsempészel az írásodba és ami annyira őszintévé és jóvá teszi az egészet! Nem ismerlek személyesen, de büszke vagyok rád, hogy felálltál a legmélyebb gödörből is és így tudod értékelni az életet mindazok után, amiken keresztülmentél! Csak így tovább Vivi!! :)
    Ui.: Rengeteg erőt merítettem ebből a bejegyzésedből a gyógyulásomhoz (éppen kórházban vagyok és azt az utat taposom, amit te már letapostál). Egy szó mint száz: köszönöm, mert hatalmas löketet adtál nekem, valamint azt az üzenetet, hogy bizony van kiút! Eszti


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be.

Üdvözlünk a Egészségblogon! Belépés Regisztráció Tovább a Házipatikára!